Az Alföld téged is vár
Gyalogtúrák Magyarország legnagyobb és legváltozatosabb tájegységén: az ALFÖLDÖN!
Kiskunsági Piros
Az Ópusztaszertől induló Csongrád megyét átszelő piros sáv jelzés az 1980-as évek második felében került kijelölésre, és fénykorában Bács megyén keresztül a Pest megyei pirossal volt összeköttetésben. Az azóta eltelt évtizedekben a jelzések lekoptak, és térkép hiányában szinte már feledésbe is merült a régi nyomvonal ...
Tartalomjegyzék:
- Turjánvidékből a Kiskunságba
- Átkelés a Fülöpházi buckavidéken
- Szikes tómedrek és híres kunhalmok
- Sej a puszta, a nagy bugaci puszta
2020-ban a nagy tervünk az volt, hogy bejárjuk a „Kiskunsági Piros”-t Ladánybenétől egészen Ópusztaszerig. Bár a tavaszi bezárkózás megakasztotta a lendületet, de végül sikerült 2021 elejére befejezni a 10 túrából álló túrasorozatot. Többször igazi kiskunsági feledzőként jártuk a rónaságot, és sokszor tekintgettünk ki a turistaút árnyékában megbúvó csodákhoz.
„Anyám szeme, mint jóságos sugár
Vitorlám útját kíséri
Nem félek az idegen világban
Egyedül minden sikerül
Pánsípon játszik egy kis pásztor
Léghajó fölötte repül
Meleg van halovány kép lebeg
Kismadár álomba merül”
Ladánybene 27
Turjánvidékből a Kiskunságba
A Turjánvidék peremén fekvő Ladánybene az „Alföldi Piros” kiskunsági részének kiválása nyomán lett az útvonal kiinduló állomása. A honfoglalás-kori történelmi múltra visszatekintő település határában található az a kunhalom, amely Bene első templomának romját rejti. A túránk elején akár meg is csodálhatjuk ezt az emlékhelyet, hiszen a piros romjelzés már az elején kacsingat felénk, amelyhez a kitérő oda-vissza kb. 3 kilométer. (A ladánybenei látnivalókkal egy korábbi cikkben már bővebben foglalkoztam.)
A másik sávval együtt bandukoló jelzésünk, a sárga kiválása után következő, jobbról lévő dűlőútra kanyarodik be. Az egyenes allén haladva, ha figyelmesek vagyunk, megpillanthatjuk az egykori „Kiskunsági Zöld” régi jelzéseit. Erről a túraútvonalról nem sokat lehet tudni, valószínűleg a Piros tervezésekor belefoglalták a régi út egy részét. Hamarosan elérjük a Templomdűlői iskolát, amely múltjához méltatlanul áll az út mentén, és az enyészetre vár. Az épület előtt látható keresztről pedig jó ideje hiányzik a pléhkrisztus.
Az egykori iskolánál a sárga megint hozzánk csapódik, de a megyehatárnál újra kiválik, és az erdőhegyi geodéziai toronyhoz visz. Bár a bucka tetején álló toronyig csak 800 métert kellene gyalogolni, de sajnos felmenni a tetejére nem lehet, szóval kilátás sincs. A Turjánvidék egyik legszebb homokbuckását elhagyva, újra az akácerdőé a főszerep. De nem sokáig haladunk az árnyasban, ugyanis Sarlóspusztát elérvén újra kinyílik a látóhatár, és elénk terül egy homoki gyepes dombvonulat, amelyet szép völgyek szabdalnak fel. Itt található a Rákóczi-hegyként emlegettet magas bucka, amely egy történelmi emlékhely is. 1710 nyarán II. Rákóczi Ferenc kuruc csapataival Sarlóspusztán vészelte át a pestisjárványt, és a hagyomány szerint a Fejedelem sátra az itteni halmon állt.
A volt Csaradai iskolát és keresztjét elhagyva kiérünk az erdőből, és egy hatalmas mező fogad, de ez sem tart sokáig, mert az útvonal már az elején megmutatja erősségét. Szinte hihetetlen, de az utunk legtöbbször vegyes fás erdőkbe vezet, ahol szinte mindenütt összeér a lomb a fejünk felett. Elhaladunk a Háromházi dűlő mellet is, amely a Kunbaracsi templom romját rejti, és kb.1,2 kilométeres a kitérő, plusz a visszaút. Egykoron a turistaút nem a megyehatáron haladt, ennek nyomai láthatóak a Kunaracsra vezető földút idős fáin. De mi most a Kiskunságba igyekszünk, ezért csak abban az esetben térjünk le a kastélyáról híres település felé, ha ki akarunk szállni, vagy boltot keresünk a környéken.