Az Alföld téged is vár
Gyalogtúrák Magyarország legnagyobb és legváltozatosabb tájegységén: az ALFÖLDÖN!
Bugaci barangoló
Bugac hazánk egyik legismertebb pusztája, amely napjainkban is híres az őshonos magyar háziállattartásról, és az itt fellehető természeti kincsekről. Ha szeretnénk felfedezni a Kiskunsági Nemzeti Park által is védett terület látogatható részeit, akkor az ősborókás megtekintése mellett vegyesfás erdők, szikes puszták és egy homokbuckás kaland is vár majd ránk az út során.
Bugac évezredes múltja
Bugac mai területén már az Árpád-korban egy monostor állt, amely feltehetően a Duna-Tisza-közének egykori régióközpontja volt. A tatárjárás követően a kolostor és a bazilika is elpusztult, és az ide települt kunok házaikat a monostor köveiből építették fel. A 16. századtól kezdve nagy fejlődés indult meg Bugac területén, ugyanis az ekkor már a Kecskeméti fennhatóság alá tartozó pusztákon megindult a pásztorkodás mellet a gazdálkodás is.
Újabb nagy mérföldkő volt a település életében, amikor a kecskeméti keskeny nyomtávú vasút 1926-28 között megépült, és összekötötte a falut a várossal. Az elsősorban az erdészet számára kiépített vasút hamar népszerű lett a tanyákon élő emberek körében is, hiszen a kisvasúton szállították a mezőgazdasági terményeket a városi piacra. A 90-es évekre megjelent az akkoriban reneszánszát élő vasúti turizmus is a vonalon. Így kellemes utazással, szép tájon haladva elérhető volt Kecskemétről a bugaci puszta. De sajnos 2009-ben a pályát bezárták a vasút műszakiállapotának leromlása miatt.
A pusztai kisvasút mentén
Érdemes a vasút egykori sínjét követve elindulni a túrára, hiszen ha párhuzamosan haladunk vele akkor a Bugaci „Kettős-állomás”-t is útba ejtjük. Ennek megállónak az érdekessége pedig az, hogy két teljesen egyforma állomásépület készült ide a turisták kényelme végett. Itt találkoznak egyébként a piros sáv és a kereszt turistajelzések, az utóbbit választva még egy jó darabig sétálhatunk a vasútvonal mentén, és közben gyönyörködhetünk a pusztai romantikában.
A napjainkban egyházi épületként működő Hittanyát elhagyva a turistaút jobbra fordul, és együtt halad majd a Boróka tanösvénnyel. Az épület egykoron a Lenin Termelő Szövetkezet tornácos épülete volt, amely a katolikusegyház kezébe került, és azóta otthont ad a bugaci lelkigyakorlatos tábornak.
Régi és új: a Boróka tanösvény
A bokrokkal szegélyzett sétaútra belépve rögtön eszünkbe jut, hogy miért is kapta a nevét a tanösvény. Az eredeti Boróka tanösvény még annak idején a Hittanyától a Pásztormúzeumig vezetett, de az információstáblái mára már sajnos megkoptak. Egykoron a kisvasút történelmébe, a homoki erdők és rétek növényvilágába, valamit a legelőn élő állatok mindennapjaiba engedtek betekintést. Pár év elteltével aztán a Kiskunsági Nemzeti Park úgy döntött, hogy a tanösvényt kibővíti egy új, jobban átgondolt szárnnyal, amely így a homokbuckák peremén is haladhat, és bevezet a leégett „Ősborókás” területére.
A cserjék helyébe egy idő után fák lépnek, és az az érzésünk támad, mintha egy ártérierdőben járnák, itt már az ismertetőtáblák a homoki erdők fáiról és a madárvilágáról mesélnek. Kétségkívül az ösvény legnagyobb meglepetése, mikor a fák közül előtűnnek a kopár homokfelszínek, és az üszkös törzsek, amelyek az egykor itt húzódó borókás-nyárfásra utalnak.
Visszatérve az erdőbe, Bugac másik különleges tanösvényének tábláira is ráakadhatunk, hiszen ezen a területen igazi tanösvény „Kánaán” van, mert a Madarak és Fák útja is ezen a részen halad. Az erdőben sétálva nem csak a fás szárú növényekkel ismerkedhetünk meg, hanem a madárvédelem egyik fontos eszközévél, a mesterséges odukkal.