Az Alföld téged is vár
Gyalogtúrák Magyarország legnagyobb és legváltozatosabb tájegységén: az ALFÖLDÖN!
Bugaci barangoló
Bugac hazánk egyik legismertebb pusztája, amely napjainkban is híres az őshonos magyar háziállattartásról, és az itt fellehető természeti kincsekről. Ha szeretnénk felfedezni a Kiskunsági Nemzeti Park által is védett terület látogatható részeit, akkor az ősborókás megtekintése mellett vegyesfás erdők, szikes puszták és egy homokbuckás kaland is vár majd ránk az út során.
Bugac évezredes múltja
Bugac mai területén már az Árpád-korban egy monostor állt, amely feltehetően a Duna-Tisza-közének egykori régióközpontja volt. A tatárjárás követően a kolostor és a bazilika is elpusztult, és az ide települt kunok házaikat a monostor köveiből építették fel. A 16. századtól kezdve nagy fejlődés indult meg Bugac területén, ugyanis az ekkor már a Kecskeméti fennhatóság alá tartozó pusztákon megindult a pásztorkodás mellet a gazdálkodás is.
Újabb nagy mérföldkő volt a település életében, amikor a kecskeméti keskeny nyomtávú vasút 1926-28 között megépült, és összekötötte a falut a várossal. Az elsősorban az erdészet számára kiépített vasút hamar népszerű lett a tanyákon élő emberek körében is, hiszen a kisvasúton szállították a mezőgazdasági terményeket a városi piacra. A 90-es évekre megjelent az akkoriban reneszánszát élő vasúti turizmus is a vonalon. Így kellemes utazással, szép tájon haladva elérhető volt Kecskemétről a bugaci puszta. De sajnos 2009-ben a pályát bezárták a vasút műszakiállapotának leromlása miatt.
A pusztai kisvasút mentén
Érdemes a vasút egykori sínjét követve elindulni a túrára, hiszen ha párhuzamosan haladunk vele akkor a Bugaci „Kettős-állomás”-t is útba ejtjük. Ennek megállónak az érdekessége pedig az, hogy két teljesen egyforma állomásépület készült ide a turisták kényelme végett. Itt találkoznak egyébként a piros sáv és a kereszt turistajelzések, az utóbbit választva még egy jó darabig sétálhatunk a vasútvonal mentén, és közben gyönyörködhetünk a pusztai romantikában.
A napjainkban egyházi épületként működő Hittanyát elhagyva a turistaút jobbra fordul, és együtt halad majd a Boróka tanösvénnyel. Az épület egykoron a Lenin Termelő Szövetkezet tornácos épülete volt, amely a katolikusegyház kezébe került, és azóta otthont ad a bugaci lelkigyakorlatos tábornak.
Régi és új: a Boróka tanösvény
A bokrokkal szegélyzett sétaútra belépve rögtön eszünkbe jut, hogy miért is kapta a nevét a tanösvény. Az eredeti Boróka tanösvény még annak idején a Hittanyától a Pásztormúzeumig vezetett, de az információstáblái mára már sajnos megkoptak. Egykoron a kisvasút történelmébe, a homoki erdők és rétek növényvilágába, valamit a legelőn élő állatok mindennapjaiba engedtek betekintést. Pár év elteltével aztán a Kiskunsági Nemzeti Park úgy döntött, hogy a tanösvényt kibővíti egy új, jobban átgondolt szárnnyal, amely így a homokbuckák peremén is haladhat, és bevezet a leégett „Ősborókás” területére.
A cserjék helyébe egy idő után fák lépnek, és az az érzésünk támad, mintha egy ártérierdőben járnák, itt már az ismertetőtáblák a homoki erdők fáiról és a madárvilágáról mesélnek. Kétségkívül az ösvény legnagyobb meglepetése, mikor a fák közül előtűnnek a kopár homokfelszínek, és az üszkös törzsek, amelyek az egykor itt húzódó borókás-nyárfásra utalnak.
Visszatérve az erdőbe, Bugac másik különleges tanösvényének tábláira is ráakadhatunk, hiszen ezen a területen igazi tanösvény „Kánaán” van, mert a Madarak és Fák útja is ezen a részen halad. Az erdőben sétálva nem csak a fás szárú növényekkel ismerkedhetünk meg, hanem a madárvédelem egyik fontos eszközévél, a mesterséges odukkal.
Pásztormúzeum, kiállítás és csárda
S miután elhagytuk az árnyast, megjelenik a látómezőben a szárazmalmokat idéző Pásztormúzeum. Maga az épület egy óriás tölgyekkel körülvett parkban áll, és ez az „oázis” pedig elegánsan simul a bugaci puszta látványába. Az 1975-ben épült rotundában a nomád pásztorélet hagyományos eszközeit állították ki, amelyeket a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum adott kölcsön. Az épületet és a szomszédos tanya környékét az aprónép számára kialakított Sáskajárás sétaút járja körbe.
A múzeumtól tovább indulva a bugaci puszta szívében járunk, és ezt a hangulatot hangsúlyozza a turistaút közelében álló szabadtéri bemutatóhely is, ahol egy gémeskút és a pásztorok nádból készült építményei láthatóak. Mielőtt a puszta főkapujához érnénk, még elhaladunk egy keresztény zarándokhely mellet, amelyet 2006-ban Bugac önkormányzata létesített, és az egykori vallásos pásztori életnek állít emléket.
A pusztai sétát a Karikás Csárda impozáns épülete zárja le. A vendéglátóhely különös figyelmet fordít a magyar konyha megőrzésére, ezért olyan különleges ételekkel várja vendégeit, amelyek őshonos állatokból készülnek. A csárda szomszédságában található még egy ajándékbolt, és a helyi tourinform iroda, ahol jegyet lehet váltani a Pásztormúzeum megtekintéséhez.
A Kiskunsági Piroson
A folytatásban már a betonutat koptatjuk, és ha elértük az „Ősök napjának” helyet adó rendezvényhelyszínt, válasszuk a piros sávjelzést, amely egy szép erdőfolt felé kalauzol bennünket. Eme árnyas rejti amúgy a magyar Alföld egyik gyöngyszemét, a Bugaci Csárdát. A vendéglátóhely történelme egészen az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza, és számos betyárlegenda kapcsolódik az épületéhez. A Petőfi Sándort is megihlető csárdának olyan híres vendégei voltak a költőn kívül, mint a norvég király, az angol királyi család, sőt Lady Diana hercegnő is járt itt. A puszta emblematikus épületének rendbehozatalán napjainkban a bugaci önkormányzat fáradozik, és a faluban található helytörténeti kiállítás ide költöztetését tervezik.
A turistaút újra érinti a Bugac-Felsőt, és a pár házból álló Erdőszéplakra vezet bennünket, ugyanis itt található az alföldi erdőtelepítés emlékhelye, az Alföldfásítási Múzeum. A 18. század végétől kezdtek neki a homokvidékek erdősítésének, hiszen a trianoni békeszerződéssel elvesztett nagy erdőségeket sürgősen pótolni kellett. Ezt követően 1947-re mintegy 300 ezer hektárral növekedett az Alföld erdőterülete. Ennek a kezdeményezésnek állít emléket az Alföldfásítási múzeum, amely az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése alkalmából 1984. augusztus 5-én nyílt meg. Az alföldi tornácosházra emlékeztető épületet egy szépen gondozott park vesz körül, szomszédságában pedig a száz éve elvesztett magyar erdöknek emléket állító Trianon-liget látható.
Ahol a farkasok ordítanak
A múzeumtól indul a túránk egyik legszebb része, ugyanis az itt húzódó erdős területet már a 18. században is jelölik a térképeken Monostori-erdő néven. Sajnos ezen a részen jelzetlen úton fog majd vezetni utunk, így ajánlott használni a mellékelt térképet. Valamikor itt haladt a Kiskunsági Piros turistaút elődje, ezért néhol még régi, kifakult zöld jelzésekre is bukkanhatunk. A 2019-ben telepített „Miniszteri” fáskert mellet is elhaladunk útközben, az itteni nyárfa csemeték apropója az, hogy az ültetésüknél Nagy István agrárminiszter is közreműködött.
A túra ezen szakasza a Bugacot körülölelő homokbuckásnak belsejébe vezet. Az erdeifenyőket szépen lassan felváltja a dombokat uraló boróka, és meg is érkezünk a környék legmagasabb pontjához, a 126 méter magas Farkasordító-dombhoz. A magaslat a rajta található bokrokkal és a fákkal együtt igazán gazdag természeti egységet mutat. A helyi védelem alatt álló bucka „füzér” nem csak természeti, hanem történeti érték is, hiszen egykoron kivégzések helyszíne volt a domb.
Elfeledett monostor
A betonúton átkelve már látható az a kis akácos erdőfolt, amely a monostori romokat rejti. Az ásatási helyszínen 2009-ben hihetetlen gazdagságot mutató régészeti leletek kerültek elő, amely a Kiskunságot új történelmi megítélésre kéztette. A Duna–Tisza-közének régióközpontjának számító Pétermonostor alapja valószínűsíthetően a 12. század elején épült, és a virágzó udvar egy kis kolostorból és egy hatalmas, háromhajós templomból állt. A monostort 1220-30 között átépítették, a bazilikát egy nagy előcsarnokkal toldották meg, és ekkor kapta két tornyát is. Sajnos a tatárjárás a környéket sem kímélte, 1241 és1242 között az itt élő embereket elüldözték, vagy legyilkolták. A történtek után a környékre kunok települtek, akik ugyan létrehoztak it egy falut, de az épületeket elbontották, és széthordták építőanyagként.
A falu központjában álló katolikus templom tervezésekor már arra törekedtek az alkotók, hogy az épület elkészülte után az egykori Felsőmonostori Bazilikára hasonlítson. Ezért a templom építéséhez felhasználták a romok tizenhat homokkövét, amelyek a mai napig kilátszanak a vakolat alól. Ha szeretnék ezt az istenházat is megtekinteni, akkor nincs más dolgunk, mint az árnyas Buckasoron visszabandukolni Bugacra. Az erdei út mellett áll még a Mendel Gáspár ház is, amely a századfordulós népi építészetet kiválóan mutatja be az itt elhaladóknak.
