Máriaúton a Nyírségben

A Nyírségben több olyan templom található, amelyek nem csak ősi alapokkal rendelkeznek, hanem sikerült az eredeti, középkori bájukat is megőrizni. Míg Nyírbátorban a Báthoryak két gyönyörű katedrálisa állít emléket a katolikus és a református vallásnak, Máriapócsón pedig a görögkatolikusok szenthelye dacol az évszázadokkal. Jó hír, hogy a két települést egy 12 kilométeres sétaút köti össze, amely a Mária út egyik szakasza, így akár egy zarándokút első lépéseit is megtehetjük ezzel a túrával.

Máriapócsi nemzeti kegyhely és zarándokház

Máriapócs híressé válása 1696-tól kezdődött, ugyanis ekkor tájt egy helyi gazda a liturgia közben felfedezte, hogy az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak. Ezt követően a szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, aki azt megérintetvén meggyógyult. A csoda hírére I. Lipót a könnyező Mária-képet Bécsbe vitette, de útközben számos másolatot készítettek a képről. Egy ilyen másolat került az eredeti helyére Máriapócson is, amely 1715-ben megint könnyezni kezdett.

A könnyezéskor még csak egy egyszerű kis fatemplomocska volt Pócson, de a zarándokoló hívek egyre nagyobb számban érkeztek, ezért szükségessé vált egy nagyobb és díszesebb templom építése. 1701-ben Mészáros Mátyás kezdte meg az adományok gyűjtését, majd I. Lipót császár a török felett Zentánál aratott győzelmét követően ő is beszállt az adománygyűjtésbe. A templomot végül 1756-ra sikerült felépíteni, viszont a két torony csak 1856-ban készült el. 1948-ban XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomnak a basilica minor címet adományozta.

Máriapócson található a magyarországi zarándokutak legnagyobb csomópontja, ahol nem csak a lélek pihenhet meg, hanem napjainkban már a test is. Ugyanis a Bazilikával szemben áll a túrázók és kirándulók kényelmét egyaránt biztosító zarándokház. A főtérről több Mária út is indul, nekünk a piros színűt kell majd követnünk.

A turistaút a település főutcáján vezet, majd a Hungaricum panziót elhagyva az út balra fordul Nyírbogát felé, de mielőtt elérnénk a 4911-es számú közutat, a piros Mária út elválik majd a lilától. Sokáig a Nyírségre oly jellemző akácos erdővel borított területen haladhatunk, de néha egy-egy szántót és gyümölcsöst is érintünk. Elérve a főutat, a vasúti sín mellet vezető úton kell majd egészen Nyírbátorig gyalogolnunk.

Sárkányok földjén

Nyírbátor története szorosan összefonódik a sárkányokkal és a Báthoryakkal, az utóbbiaknak köszönheti a város azt, hogy nem csak egy, hanem két középkori temploma is van. A településre érvén már korán feltűnik az első, az Angyalos Boldogasszony Minorita templom dicső tornya. Az itteni templomot és a kolostort is Báthory István építette a kenyérmezei győztes csata után. Az 1480 körül emelt késő gótikus kolostortemplomot az erdélyi vajda a ferenceseknek adományozta. A Rómához hű szerzetesek pedig 1587-ig lakták az épületet, ezt követően dúlás áldozata lett a kolostor és a templom is. 1717-ben Erdődy Gábor egri püspök adta oda a romos telket a minorita rendnek, akik Kelemen Didák tartományfőnök irányításával 1717-1725 között felépítették a mai gótikus-barokk templomot és a rendházat is. Az épület belsejében napjainkban is láthatók az oltárok és a szószék, s ezek mindegyike a hazai barokk fafaragás legszebb darabjai.

Az egykori kolostor épültében kapott helyett a Báthori István Múzeum, amelynek legérdekesebb kiállított tárgya a hazai reneszánsz művészet egyik legszebb alkotása, az 1511-ben készült stallum, de láthatóak itt még egy reneszánsz stílusú Báthory-címerkő, Bethlen Gábor díszszablyája és Báthory Gábor díszkardja is.

Bár az eddig követtett turistaút nem érinti a szintén középkori református templomot, de a Várostörténeti sétányon könnyedén eljuthatunk hozzá. A Minorita és a Református templom között húzódó sétányon pedig életre kel majd a város, és a Bátori család legendái.

A 450 méter hosszú sétát letudva érkezünk meg Báthori István másik gótikus katedrálisához. Valószínűleg a töröktől szerzett busás zsákmányból tehette meg, hogy két templomot is emeltetett ugyan abban az évszázadban. Az 1484 és 1511 között elkészült épület családi templom volt, amely elkészültét Báthori István már nem élte meg. A templomot Szent György tiszteletére szentelték fel, de a 16. század közepén a Báthoriak buzgó támogatói voltak a kálvinizmusnak, és áttértek a református hitre, ezáltal az épület a közösségé lett. Az évszázadok során a templom több kisebb-nagyobb átalakításon ment keresztül, de napjainkban is gyönyörűen felújított állapotban látható.