Az Alföld téged is vár
Gyalogtúrák Magyarország legnagyobb és legváltozatosabb tájegységén: az ALFÖLDÖN!
Honfoglalás Emlékei
A nem régiben felújított „Honfoglalás Emlékei” túraútvonal történelmi emlékeivel együttesen igazodik a Honfoglalás felelevenítéséhez, és a Millennium ünnepségsorozat emlékezetéhez. A sajátos szépségű vizes élőhelyeket, a homokterületeket, vagy akár a pusztákat járva egy kis képzelő erővel felidézhetjük a honfoglalás-kori állapotokat, és akár Árpád helyébe is képzelhetjük magunkat.
Tartalomjegyzék:
- Lakiteleki Holt-Tisza mentén
- Tiszaalpár, a természet és történelem
- Aranyhegy, Alsópéteri és a többiek
.jpg)
Lakiteleki Holt-Tisza mentén
Az útvonal kezdőpontja stílusosan a Lakitelek Árpádszállás nevezetű vasúti megállóhelye, ahol a megkopott zöld sávok még valamennyire megtalálhatóak a villanyoszlopokon. Leérve a holtág partjára a jelzések követik a vizet, e szakaszon a Kontyvirág tanösvénnyel együtt halad az utunk. A hatalmas ártéri fák között sétálva megnyugtatóan hat az itt kanyargó holtág. (A tanösvénnyel egy korábbi cikkben már bővebben foglalkoztam.)
Rövid sétát követően a Kiskunsági Nemzeti Park legbecsesebb és egyben a legjobban féltett területegységére érkezünk, ugyanis a lábunk előtt terül el a Szikra és az Alpári-rét elnevezésű tájegység. Az itt húzódó hullámtéri kaszálók még ma is őrzik az évszázados, természetes tájképet. A néhol járhatatlan terepért kárpótol bennünket a horizont fölé magasodó tiszaalpári templom látványa. Utunk 6. kilométerénél a turistaút jobbra fordul, és a Lakiteleki Holt-Tiszát felváltja az alpári társa mellettünk. (Figyelem, az itteni lapos szakasz nagy esősözések követően nehezen vagy egyáltalán nem járható!)
Tiszaalpár, a természet és történelem harmóniája
Ha beértünk a településre, akkor hamarosan kirajzolódik az itteni földvár markáns dombja, de előtte még a rét legnagyobb vizes élőhelye is látogatásra csábít. Ajánlott elsőként a Várdombra felkapaszkodni, ugyanis innen a környék egyik legszebb panorámája tárul elénk. Jó képzelőerővel megelevenedik a honfoglalás-kori állapotokat idéző tájkép, amelyet Árpád is láthatott a győztes alpári csata után. A település első lakói már az újkő-korban megtelepedtek itt, ennek állít emléket az ásatások során előkerült anyagból rekonstruált falut bemutató mini „skanzen”. A másik domb tetején áll egy barokk templom, amelyet 1755-ben építettek, s a különlegessége az, hogy Máriának, a Jótanács anyjának tiszteletére szentelték fel. A templomkertben található még egy a millecentenáriumra készített Árpád-szobor is.
Ha pedig végeztünk a domboknál, akkor irány a víz, ugyanis a tiszaalpári Nagy-tó madártani szempontból az egyik leggazdagabb élőhely a környéken. A tó mai vizes arcát a terület átrendezésének köszönheti, s mióta átáramlik a víz az egykori tőzegbányából és a holtágból, halak is megjelentek itt. Az utolsó alpári látnivaló az itteni festői szépségű holtág. A Tisza szabályozása során az 1850-es években átmetszéssel kialakított holtág partja mellet sétálva mindig érdekes élővilágba botlunk. Sajnos a régi piros keresztjelzések itt már lekoptak, ezért érdemes a mellékelt térkép alapján tájékozódni a következő szakaszokon. Kalandozásainkat az Alpárral az évek során összenőtt Tiszaújfaluban folytatjuk, itt csak annyira kanyarodik be a nyomvonal, hogy egy boltot útba ejtsünk, vagy esetleg kihasználjuk az itteni kiszállási pont lehetőségét.
A megyehatár kunhalmai
Egy kis idő múlva egy kereszt tűnik fel a horizonton, amely egy magaslaton áll és a Tetves-halom nevet viseli, de a környékbeliek Fegyvesként is szokták emlegetni. Továbbmenve, hátulról azaz északi irányból, egy hurokvonalat járva érjük el a megyehatárt. Mielőtt a 4501-es összekötő útra kijutnánk, még a történelem egy fontos darabkája rejtőzik az erdőben, amely a Kő-halom nevet kapta, és valószínűleg egy határhalom volt. A sűrű galagonya és vadkörte bokrokról elnevezett Bokros itteni része már a honfoglalás óta lakott terület. A határvonalon gyalogolva utunkba akad még néhány tekintélyes méretű halom, amelyek közül is kiemelkedik a Pipis-halom a rajta lévő kereszt miatt. Ma már nehéz eldönteni, hogy mire is használták őket, határjel, kunhalom, régi település magaslat vagy temetője volt. De az biztos az erre lakó emberek szemében ezek a magaslatok jelentőséggel bírnak, hiszen az eddigi utunk során látott keresztek mindegyikét felújították valaminek az apropóján.
A szakasz egyetlen szikes tava a Gyójai határrészen terül el, és egy kiemelt jelentőségű vizes élőhely, ahol számos védett faj él. Hazánkban jelenleg 23 nemzetközi jelentőségű vizes élőhely szerepel a ramsari listán, amely a vadvizek és a vízimadarak védelmét célozta meg. A csongrádi (bokrosi) Sós-tó 2003-ban került a listára, és a tó területe kb. 770 hektár.