Az Alföld téged is vár
Gyalogtúrák Magyarország legnagyobb és legváltozatosabb tájegységén: az ALFÖLDÖN!
Csévharaszti homoki erdőkben
A Budapest határában található Pótharaszti vagy más néven Csévharaszti Nagyerdő az Alföld egyik legnagyobb egybefüggő erdőtömbje. A Duna-Ipoly Nemzeti Park által védett árnyasban olyan különleges látnivalók akadnak utunkba, mint földvár, templomrom, kápolna vagy védett ősborókás. De a sétaerdő legnagyobb attrakciója mégis a három különböző hosszúságú sétaút, amelyek közül is kiemelkedik az információstáblákkal rendelkező Buckás sétakör.
Tartalomjegyzék:
- Pótharasztpusztai templomrom
- Földvár a pótharaszti pusztában
Csévharaszti erdei pihenő
Túránk kiindulópontja mi lehetne más, mint a Pótharaszti-sétaerdő bejáratánál található parkoló. A csévharaszti Kossuth Lajos utcának a folytatásaként haladó betonúton indulva az erdő szimbolikus gémeskútkapuját átlépve érkezünk meg a rendezvényeknek is otthont adó erdei pihenőhöz. Itt esőbeálló, tűzrakó hely, pihenőpadok, erdei játszótér és kilátó várja az ide érkező kirándulókat. De itt található Magyarország egyik legrégebbi természetvédelmi emléke, az 1935-ben védetté nyilvánított szomorúfűzfa, amely több mint 100 éves.
A fűzfa szomszédságában áll a Pótharaszti-sétaerdő misztikusságát még jobban kiemelő monumentális fafaragás, amelyet a Cantata Profana, más néven „A kilenc csodaszarvas” legendája ihletet. A Mónus Béla fafaragó által 2016-ban elkészített részletgazdag szoborkompozíciót szemlélve érzékelhetővé válik az erdei álomvilág, amelyet Bartók Béla is érezhetett a vers gyűjtése során Erdélyben.
Aki szeretne többet megtudni a térség növényvilágáról, és az erdészek munkájáról, annak ajánlott megtekinteni az itteni erdőőri lakban berendezett kiállításokat. Az 1880-ban épült erdei házba előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni.
A Buckás sétakör
A nagy csévharaszti kaland akkor kezdődik meg, ha rálépünk a piros irányított körrel jelzett turistaútra, amely egy darabig a sárga sávval együtt halad. Az erdőrészt járva az erdő élővilágát, az itt megfordult híres embereket, és a romantikus homályban élő egykori betyárok életét ismerhetjük meg a kihelyezett információstáblákról.
A NEFAG Zrt. által kialakításra került sétaút mai utolsó állomása az egykori bérlőjének, Balla Károlynak a sírja. A neves polihisztort 1873-ban temették ide, kérésére, a születésének 220. évfordulóján pedig 4 darab vadkörtefát ültetettek a nyughely köré. A siremlék napjainkban is szépen rendben van tartva, az obeliszk és környékének gondozása a terület mindenkori kezelőjének a feladata.
Ne felejtsünk az utunkba akadó kék körre áttérni, mert ez vezet át a piros romjelzésre, amely már előre vetíti, hogy a térség egyik legjelentősebb templomromjához igyekszünk majd.
Pótharasztpusztai templomrom
Az értékes látnivalóig felváltva járjuk az erdőt és a pusztát, majd egyszer csak megjelenik a látómezőbe az az akácliget, amely a Pótharaszti templomromot rejti.
Az egykoron itt elterülő Pótharaszt települést 1280-ban említik először oklevélben, mint az akkori nádorispán (Miklós) tulajdonaként. A 15. század végétől a területet a Haraszti-család birtokolta, innen ered a település neve. A hagyomány szerint az itteni pusztatemplomot is e században emelték a Mátyás király által letelepített husziták. A homokkőből és középkori téglából készült épületet feltehetően a török pusztította el. Az 1997-es ásatás során a régészek megállapították, hogy a feltárt falak alatt egy régebbi templom is állt, amely még az Árpád-házi királyok idején épült. Ekkor leltek rá a templom körüli középkori temetőre is, ahol néhány megbolygatott sírt találták meg. Az épület körül húzódik még egy temetőárok is, ahová a meg nem keresztelt csecsemőket, a bűnözőket, és a közösségből kitaszítottakat temették.
Földvár a pótharaszti pusztában
A romokat elhagyva jelzésünk színe zöldre vált majd, és nem sokára el is érjük az Ország Közepe Turistaút jelzését is, amely Táborfalváról indul és Ócsa híres templomáig vezet. Ez a széles szekérút volt az egykoron Nagykőröst Pesttel összekötő forgalmas Kőrösi út. A Duna-völgyi-főcsatornán átkelve vágjunk át a jobb kezünk felöl húzódó nagy réten, ugyanis a mező keleti végében található a Pótharaszti földvár.
A körárokkal övezett kisvár virágkorát valószínűleg a 14-15. században élte IV. László király idején, aki gyakran tartózkodott a Kőrösi út mentén élő kun alattvalóinál. 1316-ban Károly Róbert kezébe került a birtok, majd a Harasztiak csere révén kaparintották meg. Ezt követően nem maradt fent írásos emlék a várról.
A kisvár környékén időközben végzett szántások során nagy mennyiségű középkori kerámiatöredék és fémtárgy került a felszínre. A leletek között nyílcsúcsok, lándzsahegyek, és még a 15. századra jellemző láncos buzogány is akadt. (Aki szeretne bizosra menni annak térképrészlet és gpx fálj is letölthető a vár helyéről!)