Kiskunsági Piros

 

   

    Az Ópusztaszertől induló Csongrád megyét átszelő piros sáv jelzés az 1980-as évek második felében került kijelölésre, és fénykorában Bács megyén keresztül a Pest megyei pirossal volt összeköttetésben. Az azóta eltelt évtizedekben a jelzések lekoptak, és térkép hiányában szinte már feledésbe is merült a régi nyomvonal ...

2020-ban a nagy tervünk az volt, hogy bejárjuk a „Kiskunsági Piros”-t Ladánybenétől egészen Ópusztaszerig. Bár a tavaszi bezárkózás megakasztotta a lendületet, de végül sikerült 2021 elejére befejezni a 10 túrából álló túrasorozatot.  Többször igazi kiskunsági feledzőként jártuk a rónaságot, és sokszor tekintgettünk ki a turistaút árnyékában megbúvó csodákhoz.

   „Anyám szeme, mint jóságos sugár
Vitorlám útját kíséri
Nem félek az idegen világban
Egyedül minden sikerül

Pánsípon játszik egy kis pásztor
Léghajó fölötte repül
Meleg van halovány kép lebeg
Kismadár álomba merül

   Ladánybene 27

 

Turjánvidékből a Kiskunságba

  A Turjánvidék peremén fekvő Ladánybene az Alföldi Piros kiskunsági részének kiválása nyomán lett az útvonal kiinduló állomása. A honfoglalás-kori történelmi múltra visszatekintő település határában található az a kunhalom, amely Bene első templomának romját rejti. A túránk elején akár meg is csodálhatjuk ezt az emlékhelyet, hiszen a piros romjelzés már az elején kacsingat felénk, amelyhez a kitérő oda-vissza kb. 3 kilométer. (A ladánybenei látnivalókkal egy korábbi cikkben már bővebben foglalkoztam.)

  A másik sávval együtt bandukoló jelzésünk, a sárga kiválása után következő, jobbról lévő dűlőútra kanyarodik be. Az egyenes allén haladva, ha figyelmesek vagyunk, megpillanthatjuk az egykori „Kiskunsági Zöld” régi jelzéseit. Erről a túraútvonalról nem sokat lehet tudni, valószínűleg a Piros tervezésekor belefoglalták a régi út egy részét. Hamarosan elérjük a Templomdűlői iskolát, amely múltjához méltatlanul áll az út mentén, és az enyészetre vár. Az épület előtt látható keresztről pedig jó ideje hiányzik a pléhkrisztus.

   Az egykori iskolánál a sárga megint hozzánk csapódik, de a megyehatárnál újra kiválik, és az erdőhegyi geodéziai toronyhoz visz. Bár a bucka tetején álló toronyig csak 800 métert kellene gyalogolni, de sajnos felmenni a tetejére nem lehet, szóval kilátás sincs. A Turjánvidék egyik legszebb homokbuckását elhagyva, újra az akácerdőé a főszerep. De nem sokáig haladunk az árnyasban, ugyanis Sarlóspusztát elérvén újra kinyílik a látóhatár, és elénk terül egy homoki gyepes dombvonulat, amelyet szép völgyek szabdalnak fel. Itt található a Rákóczi-hegyként emlegettet magas bucka, amely egy történelmi emlékhely is. 1710 nyarán II. Rákóczi Ferenc kuruc csapataival Sarlóspusztán vészelte át a pestisjárványt, és a hagyomány szerint a Fejedelem sátra az itteni halmon állt.

  A volt Csaradai iskolát és keresztjét elhagyva kiérünk az erdőből, és egy hatalmas mező fogad, de ez sem tart sokáig, mert az útvonal már az elején megmutatja erősségét. Szinte hihetetlen, de az utunk legtöbbször vegyes fás erdőkbe vezet, ahol szinte mindenütt összeér a lomb a fejünk felett. Elhaladunk a Háromházi dűlő mellet is, amely a Kunbaracsi templom romját rejti, és kb.1,2 kilométeres a kitérő, plusz a visszaút. Egykoron a turistaút nem a megyehatáron haladt, ennek nyomai láthatóak a Kunaracsra vezető földút idős fáin. De mi most a Kiskunságba igyekszünk, ezért csak abban az esetben térjünk le a kastélyáról híres település felé, ha ki akarunk szállni, vagy boltot keresünk a környéken.

„Ez áldott környéknek termékeny kebele

Hány javával van a természetnek tele.

Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,

Hány ékességei vagynak e mezőnek.

E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel

A madárkák zengő koncertje seregel.

 

E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,

Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.

Amott egy lejtős hegy, valamint a deli

Cédrus, magos fejét az égig emeli.

Ebben van az arany, a fösvény bálványa,

Melyet a természet mély tömlölcbe hánya”

   Csokonai Vitéz Mihály

 

Átkelés a Fülöpházi buckavidéken

   A volt Kákási iskola romját elhagyva érjük el a Kunadacsi utat, amely elválasztja a két tájrész egységet. A továbbiakban is homokon gyalogolunk majd, és élvezzük az erdő hűvösét. Bár a látóhatáron nem tűnik fel, de szinte karnyújtásnyira gyalogolunk el Kunpuszta mellet, ahol a pusztai templomok egyik utolsó képviselője áll. A turistaút azonban nem vezet el hozzá, de megéri a 2 kilométernyi kitérőt, de az ótemetőt érintve akár Kerekegyházán is befejezhetjük a napi szakaszunkat.

  A Kondor-tavat elérve újabb betonút keresztezi az utunkat, de a tavat ne keressük, mert a lecsökkent talajvíz miatt már régóta száraz a meder. Szerencsére a Piros megkerüli a szikest, hiszen az útvonal egyik legszebb ligetes pagonya húzódik itt. A fülöpházi régi temető emlékkeresztjénél érkezünk meg a buckavidék bejáratához, innentől egy tanösvény táblái kalauzolnak majd bennünket. A „Kiskunsági Piros” turistaút a Garmada tanösvényt déli párjával, a Báránypirosító val köti össze, mintegy 4 kilométer hosszan.

   A Fülöpházi buckavidék Közép-Európa egyik legérdekesebb homokvidéke, amelyet a „Magyar Szahara” névvel is szokták illetni. A löszkúpokkal tarkított terület egy része megőrizte a kétszáz évvel ezelőtti állapotát, és az itteni buckákból kettő még a mai napig is vándorol. A futóhomokon kialakult homokfodrokat látva pedig tényleg az az érzése az embernek, mintha egy sivatagban járna. Szerencsére a turistautunk ezen a vidéken kanyarog, de a híres vándorbuckákat nem érinti, ezek megtekintése csak és kizárólag meghirdetett vagy szakvezetéses túrák keretében látogathatóak!

  A fülöpházi kalandozásunk az 52-es út mellett található Naprózsa Erdei Iskolánál ér véget, amely a nemzeti park egyik szálláshelye. Itt asztalokkal és padokkal is várják a megfáradt vándorokat. Az útvonal a továbbiakban az itteni homok megkötésére ültetett fenyőerdőkben halad, egészen Ágasegyházáig.

    „Gyalog járunk néha könnyű lábbal, néha poros saruban, egyik háztól ki, másikhoz be.  A te házaidba, mezeidre, erdeidbe, hegyeidre édes népem. Kényes népem, nyakas népem, fogyó népem: azt mondják; de nekem szép népem, erős népem, hív népem.”

   Baksay Sándor

 

Szikes tómedrek és híres kunhalmok

   Az Árpád-korban Ágasegyházán fa és vesszővázas, sárral tapasztott ágasfával díszített templomot építettek, innen ered a település mai neve. Ezt az épületet a török földig rombolta, emlékét csak néhány kő őrzi, amelyeket beleépítettek a templom melletti világháborús emlékműbe. A települést teljesen átszeli a Piros, majd az Ágasegyháza és Orgovány között elterülő, mocsarakkal, láprétekkel, nedves kaszálókkal, szikesekkel és homokbuckákkal tarkított tájon halad át.  A terület 1990 óta a Kiskunsági Nemzeti Park törzsterülete, amely több növény és állat ritkaságnak ad otthont. A nemzeti park itteni területét bemutató Rekettye tanösvény is a turistaúttal párhuzamosan halad, kilátójának megkereséséhez érdemes kitérőt tenni. (kb. 3 km)

    A Kiskunság híres kunhalmaiból errefelé sincs hiány, hiszen a nyomvonal érinti a Helvéciához tartozó területen emelkedő Nyakvágó-halmot. Az érdekes nevű kiemelkedés egy szél által alakított homokdűne, nevének pedig számos legendája van. A Rákóczi-szabadságarc idején a környéken is sűrűn előfordult a rácportyázás. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd katonasága a szentkirályi jászkun alkapitány vezetésével az orgoványi réten ütközött meg a fosztogatókkal, és döntő fölénnyel győzedelmeskedett. Nyakvágó nevének másik magyarázata szerint, a török uralom idején az izsáki bég több magyar menyecskét is elcsábított. Ezt megelégelte az egyik vitéz, üldözőbe vette hát az oszmánt, és lefejezte az egyik orgoványi homokbucka közelében.

    A Kiskőrösi utat elérvén keresztezzük az egykori Kecskeméti Kisvasút 149-es számú nyomvonalának sínpárjait. Ez az egyetlen olyan kisvasútvonal, amelynek a kiskunsági pusztában a mai napig még megtalálhatóak a sínjei és a magálló épületei. A Jakabszállást is érintő pályán 1927. augusztusában kezdődtek el a vasútépítési munkálatok, a hivatalos átadásra pedig 1928-ban került sor. Sajnos a teherforgalom megszűnésével, 2009-be végleg befejeződött a közlekedés Kecskemét és Kiskunmajsa között.

   A kivasút egyik állomása a vadregényes környezetben fekvő szikes lapos, a Ludas-tó. A 22 holdas szélvájta medrű tó nádasokkal övezve, a közeli akácerdővel gyönyörű környezetet biztosított az egykoron a szomszédságban álló tanyasi iskolának. Napjainkban azonban a tó medre sajnos mindig száraz, de még így is megkapó látványt nyújt a kiskunsági pusztában. A tó gondos körbejárását követően érkezünk meg a különleges látnivalókban gazdag Jakabszállásra.

 

„Hej puszta, puszta, nagy bugaczi puszta:

Hej de nagy vagy mint a mönnyég maga:

Halandó szem be nem láthat téged:

Csikós, gulyás, futóbetyár nem éri a végöd. 

 

Messzi tekint a karcsú kútágas;

Magos hogy én gomb helyett ül a sas:

Furulyaszó hallik le a dombról,

Hosszú kürtszó az itató kútról.”

   Bugaci bordal

Sej a puszta, a nagy bugaci puszta

   Jakabszállás a Kiskunság és a Kecskeméti régió legnagyobb látványosságának, a „Kis-Magyarország Botanikus Kertnek” ad otthont, amely egy méretarányos domborzati és vízrajzi terepasztal. Azonban Európa legnagyobb mérethelyes makettjét a piros turistaút nem érinti. Ugyanis a Jakabszállás külterületén található Magyarkertbe a piros kereszt vezet, amely a település központjától indul és egy 5,4 kilométer sétaút.

   A település központját elhagyva a nyomvonal együtt halad az 5302-es közúttal, a Hajtó utat elérve fordul be az erdőbe. Csak a Görbeszéki-tó és a Gedeon Tanya kedvéért lép ki a turistaút az árnyasból, az előbbi egy szélvájta buckaközi homokmélyedés, amelyben nedvesebb évszakokban alakul ki a tó. Míg másik egy hamísítatlan tanyasi vendéglátóhely.

   

   A Jakabszállás és Bugac közötti műúton áthaladva már a Viperás elnevezésű területrészen haladunk, ez már a Bugaci-puszta „előszobája”. Az itteni erdők fölé magasodik egy geodéziai mérőtorony, amely Bugacpusztaházához tartozik. A településrésznek két látványossága is akad, az egyik a Pusztaház, ahol a behajtások utáni elszámolást végezték régen a pásztorok. A másik pedig egy kilátóval, asztalokkal és padokkal is rendelkező parkerdő. Ezekért a látnivalókért csak egy 2*2 kilométer kitérőt kell tenni.

   Innentől kezdve már tényleg csak a pusztáé a főszerep, bár az igazi bugaci látványosságokat sajnos elhanyagolja a Piros. A települést nem érintő turistaút elhalad az „Ősök napjának” helyet adó rendezvényhelyszín mellet, viszont kihagyja a Karikás Csárdát és a Pásztor múzeumot. Ezért aki idáig eljutott, annak mindenképen ajánlott a temérdeknyi bugaci csoda felfedezése. Ehhez segítséget nyújtanak a település több pontjára és a látnivalók mellé felállított információs táblák. A különböző nagyságú és nehézségű ajánlott útvonalakhoz más-más színek párosulnak, de ezek sajnos nem klasszikus turistautak, hanem csak néhol előforduló, színes nyilakkal jelzett dűlőutak.

   

   A szebb napokat is látott Bugaci Csárdát érintve a Nagybugaci  „kettős-állomáshoz” vezet majd az utunk. Az utóbbi egyik érdekessége azon kívül, hogy szakasztott mása a település központjában áll, hogy két állomásépület is van egymás mellett. Ugyanis a megálló építésekor a főépület mellé a turisták kényelmére egy kirándulószínt is felhúztak. Erdőszéplakon búcsúzunk Bugactól, de még érdemes betérni az itt található, az alföldi erdőtelepítés emlékhelyének is nevezett épületbe. Az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése alkalmából 1984. augusztus 5-én nyílt meg az takaros parkkal körül vett erdőszéplaki épületben az Alföldfásítási Múzeum.

 

Az otthon ott volt ahol bejártunk
Mindent százezerszer már...
S apánkat kértük, hogy vegyen fel
Most az egyszer, mert magasról
Más lesz a táj.

 

Az otthon itt van, ha jössz mellettem,
Még ha nem is nézel rám.
Tudod, már régen észre vettem,
Hogy szemedben én hazáig
Látok simán, ellátok simán.
Rád nézek néha némán,
S az otthon visszanéz rám.

   Roy és Ádám

Isten hozott a Homokháton!

   Az utolsó bugaci kilométereinket a Monostori-erdőben tesszük meg, ugyanis a Kalmárföldek már Jászszentlászlóhoz tartoznak. Az erdőt már a 18. században is jelölik a térképeken, mint egybefüggő erdős terület. Ilonaszállásnál keresztezzük a kiskunfélegyházi utat, majd egyenesen a Homokhátságba visz az utunk. Egy pillanatra azért játszunk el a gondolattal, hogy betérünk Jászszentlászlóra. A Békásparti dűlőben számtalan érdekesség található, köztük a település Árpád-kori templomának dombja, de a Kerek-tó és a Németh Sándor-féle szélmalomrom sem része a piros útnak, sajnos. Cserébe Csengele felé, a Dong-ér mentén vezet az út. A Dél-Alföld egyik legszebb fekvésű csatornájának medrében számos botanikai különlegesség él, és nem elhanyagolható páratlan madárvilága sem.

   

   A Csongrád-Csanád megyei települést átszelvén az alföldi szemmel igazán gyönyörűséges öregtölgyekkel tarkított Csengelei-erdőben haladunk. Az itteni futóhomok megkötésére 1771-ben kezdődtek az első telepítések Vedres István kezdeményezésére. Az erdős terület legdíszesebb fái az a 9 kocsányos tölgyből álló facsoport, amelyet 1900 körül ültettek, és a Móra-fák nevet kapta. Ezek a matuzsálemek azért lettek Móra fák, mert a híres író Móra Ferenc egy kis erdészházban tengette itt napjait. Szomorú hír, hogy 2015 májusában egy nagy vihar a nyolcból két fát kidöntött.

   

   Az erdőt magunk mögött hagyva átkelünk a Pántlika úton, és már a csengelei pusztában rójuk a kilométereket. Ne felejtsünk el letérni az autópálya feljárónál lévő dűlőre mutató piros romjelzésre, ugyanis itt rejtőzik Csengele árpád-kori, falusi templomának maradványa. A kis kőtemplomot a 13. század közepén a tatárok elfoglalták és felégették. Később a IV. Béla által betelepített kunok a romokat újjáépítették, és ide temetkeztek. Egészen a 16. századig élte fénykorát a templom, ekkor azonban a török végleg elpusztította. 1975-ben a község lakossága és a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai közös erővel feltárták a rom alapfalait.

A kitérőt követően a Kisteleki-erdőbe kalauzol a turistaút, a vegyes fás árnyasban elhaladunk egy erdészház és több tanya mellet. A forgalmas E75-ös főúton körültekintően kelljünk át, és vegyük az irányt Pusztaszer felé!

 

A pusztáról szabad szél száll felém,
Nyugalmas rónák nyugtalan szele,
Úgy ostorozza zsibbadt testemet
És búbánatos lelkemet vele.
Szabad szél, szilaj paripáknak anyja
Adj szárnyat nékem, el, kelet fele,
Hagyj leroskadnom ott a szeri pusztán,
A legszebb nótát elzokogom aztán!

   Juhász Gyula

A nép ezt a helyet Szer-nek nevezte el

   Az 5-ös út felől érkezve a pusztaszeri Millenniumi emlékmű csak az utolsó pillanatban fedi fel magát. Pedig az Árpád-halmon álló 12 méter magas obeliszk, a tetején trónoló turulmadárral a környék fái fölé magasodik. Ez az emlékmű hívatott jelölni, hogy Pusztaszer a Magyar történelem egy fontos helyszíne. A Magyar Országos Diákszövetség 1894-ben indult gyűjtésének köszönhetjük a ma is látható turulmadaras kompozíciót. Az emlékmű terveit Pataky Imre kecskeméti rajztanár készítette. A Honfoglalás szereplőit 2018 óta már nem csak a hét vezér domborműve, hanem egy itt felállított tanösvény is bemutatja.

   

   Az apró homokháti település méltán büszke a szomszédságában elterülő Pusztaszeri Tájvédelmi körzetre, amely szikes tavai és egybefüggő erdőségei számtalan védett állatnak és növénynek szolgál otthonául. De Pusztaszer hírnevét mégis inkább Anonymusnak köszönheti, hiszen Ő írta le azt, hogy honfoglaló őseink az alpári csata diadala után a törzsfők számára a szeri pusztában hét halmot emeltek. Ezek a halmok, amelyeken a vezérek sátrai álltak, még ma is megtalálhatóak a pusztaszeri határban.

   A községet az 5-ös felé vezető „bekötőúton” hagyjuk el, majd hamarosan a turistaút belefut a „Kisországútnak” elnevezett egykori történelmi útba. Ezen a területrészen akkoriba még Sáregyháza település húzódott, amelyet feltehetően a tatár pusztított el. Az ősi templomot rejtő halom megtalálása igen csak nehéz, mert egy egész erdőt telepítettek rá. Pedig a felszínre hozott régészeti leletek alapján nyilvánvalóan egy középkori templom állt rajta egykoron, és körülötte temető is húzódott.

   

   Ahol elkanyarodik a földút Kistelek felé, ott kell átvágni az erdőn Kis-Zer irányába. A szellemsornak is titulált „Kis Pusztaszeren” sétálva magunk elé képzelhetjük, milyen volt az élet a 19. század végén egy tanyaközpontban. Az 1850-es évek első felében kezdtek betelepülni ide a Pallavicini uradalom dohánykertészei, akik számára itt biztosítottak földeket. Az 1930-as években már szatócsbolt, kovács- és bognárműhely is volt Kutyanyakon, lakossága ekkor meghaladta az ötszáz főt. Az ötvenes években aztán megindult az elvándorlás, ezért napjainkban a tanyák zöme lakatlan.

   

   Pár lépésnyi kis-zeri randevúnk után a Piros elhagyja a szellemsort, és a Zöldhalmi dűlő felé veszi az irányt. Az Ópusztaszert Kistelekkel összekötő műútnál érjük el túránk utolsó híres erdőségét. A település temploma egyébként szintén ezen aszfaltút mellet áll, megtekintése 2,5 kilométernyi plusz utat jelent. Az egykori Pallavichini birtok templomát 1924-ben Katona Joachim mérnök és Homonnai Jenő iparművész irányításával építették. A teljesen felújított szentély érdekessége az Őrgrófi páholy.

  A Pusztaszeri-erdő a valamikori Pallavicini uradalomhoz tartozó vadaskertből alakult ki. A homokbuckás, telepített ligetben nem ritka a tájidegen növényegyüttesek foltja sem. A műút felőli részén két erdei pihenőt is kialakítottak még a rendszerváltás előtt, ezek ma már használhatatlanok. A helyi védettség alatt álló erdőfolt vadász- és erdészházat rejt, de benne található a Gróf egykori kertészének a síremléke is. Természetesen hol máshol ér végett a Kiskunsági kalandozásunk, mint az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.

   

   Az Emlékpark területén található az Alföld talán leggazdagabb monostorának maradványa. Az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség vélhetően a 12. században alakította ki itt nagy alapterületű birtokát. Itt a Tisza árterében feltárt román stílusú Plébániatemplomot három periódusban is átépítették, így a középkor végére már bazilika nagyságúra duzzadt. Az uradalom virágzásának itt is a török pusztítás vettet véget.

  A romok szomszédságában található a honfoglalás 1000. évfordulójának emelt Árpád-emlékmű. A millenniumi ünnepségek közeledtével először Kecskemét városának jutott eszébe, hogy (felső)Pusztaszeren emlékművet állítsanak az itteni történéseknek. A pusztaszeri alapkőletétel után két héttel Sövényházán is elkezdődtek a munkálatok. Az államalapítás 1100 éves évfordulójára panteonnal bővítették az emlékhelyet. Hazánk történelmét meghatározó nagyjaink mellszobrait a megyei vezetők ajándékozták.

   Ezeken kívül számtalan látnivaló várja itt az ide látogatókat, felsorolni is hosszú lenne, mi minden kapott itt helyet a megnyitás óta eltelt évtizedekben. Csak egy párat említenék a felsorolás teljesége nélkül: történelmi kiállítás, reneszánsz panoptikum, Tiszai gátőrház, Csete György jurta-házai, erdőgazdálkodási múzeum, szabadtéri néprajzi gyűjtemény, Donáti szélmalom, Pallavichini kriptakápolna, és itt talált otthonra a híres Feszty-körkép is. A park munkatársai pedig szerteágazó programsorozottal várja vendégeit. Évente ismétlődő hagyományőrző foglakozásoktól és lovas bemutatóktól hangos még napjainkba is a Szeri-puszta.

„ITT SZÜLETETT MAGYARORSZÁG, ÓPUSZTASZER HAZAVÁR!”